Chanyeol

Nem tudom, mikor tudatosult bennem végleg, hogy szerelmes vagyok Baekhyunba, de viszonylag korai időpontra datálnám a felismerésemet. Kezdetben testvérként kötődtem hozzá, aztán jött a féltékeny korszakom, majd egyik napról a másikra minden gyökeresen megváltozott. Próbáltam elfojtani magamban az egyre erősödő érzést, elhitetni az elmémmel, hogy mindez csak túlzott ragaszkodás egy olyan személyhez, akit születésemtől fogva ismerek, de a szívem nem vette be az agyam által kreált sztorikat.

Baekhyun

Alsóajkamat harapdálva álldogálok a hatalmas bálterem közepén. Körülöttem hercegek és hercegnők mulatnak, táncolnak, isznak, nevetnek, csak én vagyok képtelen élvezni a finomabbnál finomabb ételek ízét, és a méregdrága borokat, amelyeket apám a mai napig úgy őrzött a pincében, mint a szeme fényét. Tuti, hogy büszkébb a gyűjteményére, mint rám! Igazából senkit sem izgat, hogy annak ellenére, hogy én vagyok az ünnepelt, olyan fejjel szenvedem végig a számomra rendezett összejövetelt, mint akinek a harmadik fogát húzzák ki zsinórban, miközben Hannah Montana üvölt a rádióban. Honnan is tudhatnák, hogy mit érezhet az az ember, aki olyan borzalmas zenét hallgat, amikor rajtam kívül senkinek sincs itt lövése arról, hogy ki az a Miley Cyrus.

Chanyeol

Lopott csókok, ölelések, pillantások, érintések, és mindenhol… mindenhol Baekhyun. Hónapok teltek el az első kunyhóban töltött éjszakánk óta, ahova azóta is vissza-visszajárunk. A király rákapott az esti italozásra, ennek köszönhetően nagy örömünkre gyakran került beszámíthatatlan állapotba. Mivel az őröknek egy jó ideje nem volt parancsba adva, hogy figyeljék meg Baekhyunt, az ő kiiktatásuk sem okozott különösebb fejfájást. Persze azért körültekintőnek kellett lennünk, de én bíztam abban, hogy egy láthatatlan erő vigyáz ránk, és azon munkálkodik, hogy semmi se álljon a boldogságunk útjába. Néha nem bírtuk kivárni a megfelelő alkalmat, és az istálló kellős közepén estünk egymásnak. Szégyelltem, hogy nem illatos ágyneműre fektetem Baekhyunt, hanem a szénakazal tetejére lököm, mint valami civilizálatlan vadember, de őt ez szemmel láthatóan cseppet sem zavarta. Mindig tudtam, hogy utál a palotában élni, de akkor is jó lett volna, ha emberhez méltóbb körülményeket tudtam volna biztosítani számára. De ezek csak akkor zavartak, amikor nem volt velem, mert ha együtt voltunk, nem tudtam hülyeségeken agyalni.

Baekhyun

A tizennyolcadik születésnapom messze nem olyan boldogan telik, mint a tavalyi. Reggel Sehun lefoglalta apámat, így volt röpke fél óránk egymásra Chanyeollal, de ennyi. Utána egész nap az esti partira kellett készülődnöm, ami szintén elviselhetetlenebb az eddigieknél, ugyanis még Jonginnal sem üthetem el az időt, mert egyetlen herceget sem hívtak meg idén. Rajtam és apámon kívül csak az a tíz úri hölgy tartózkodik a bálteremben, akiket a király az utóbbi egy hét alatt választott ki, és hozott ide azért, hogy közülük kerüljön ki az én jövendőbeli feleségem.

Chanyeol

Térdre esem a márványból faragott sírkő előtt. Egy hete jóformán el sem mozdulok innen; az anyám idehozza nekem az ételt, meg néhány pokrócot, hogy éjszaka ne fagyjak meg. Pearl hűségesen őriz engem, mint egy kutya; azóta nem moccan mellőlem, mióta hazajöttünk a kunyhóból. A sírra mered egész nap, mivel pontosan tudja, kinek az emlékére állították. Akárhányszor a kőbe vésett szavakra pillantok, zokogás fojtogat, csak az a baj, hogy a könnyeimet elsírtam az első napon, amikor meghallottam a halál hírét. Bárcsak egy tollvonással eltűntethetném azt a két szót és két évszámot, ami a retinámba égett, és anélkül is folyton az agyamban villog, hogy rá kéne néznem.